Egy karrierváltó naplója – 5. rész

Ekkor:

Sok várakozás és próbálkozás után megtörtént tehát az, amit szerettem volna: tréner lettem, hivatalosan is. Mondhatnám azt is, hogy megtaláltuk egymást a lehetőséggel végre 🙂

Újra “otthon” voltam, egy multicégnél, ismerősnek ható közegben, de immáron nem korábbi kalapomat viselve, hanem az újat. Egyszerre fogott el a nosztalgia az ismerős környezet miatt, és hatott át az újdonság pezsgése. Hiszen végre ahhoz kezdhettem hozzá, amit annyira vártam addig.

Furcsa egy dolog volt amúgy. Talán valahogy nem is fogtam fel egy jó darabig, hogy ez tényleg történik velem. Mintha kicsit kívülállóként éltem volna meg a helyzetet, mintegy mozifilmet nézve.

IMG_4902Sok időm amúgy nem volt ezen morfondírozni, mert hamarosan elkezdődtek az utazások, ugyanis a tréningeket többnyire nem Magyarországon kell tartanom. Eljutni Ázsiába, Afrikába, Európa több országába dolgozni egy életre szóló élmény volt és még mindig az a mai napig is.

Trénerként azt gondolom, hogy ez az egyik legjobb módja a tapasztalatszerzésnek. Persze megkövetel egy hatalmas adag odafigyelést, érzelmi intelligenciát, rugalmasságot, megfigyelést és alkalmazkodást is.

De erről majd egy másik cikkemben fogok még írni részletesen. 😉

Ebben az új munkámban egy merően új környezetbe csöppentem bele. Az európai kontinensen gyakorlatilag egyedül dolgozva, fizikailag senki nem volt a csapatunkból ezen a földrészen. Ez a virtuális kapcsolódás azt gondolom, hogy a mai világban egyre gyakoribb, nekem azonban új volt ebben a maga teljességében. Ebből inspirálódva született meg nemrégiben a bejegyzésem az otthonról dolgozásról is, mely részben tartalmazza az én saját helyzetemet is.

Hogy az elmúlt hónapokban, mióta itt dolgozom, hol jártam és miket tapasztaltam trénerként, korábbi cikkeimben újra olvashatjátok, amiket folyamatosan írtam az utazásaim után:

Bár bizonyos szempontból már elértem a célomat, azért a folyamatos tanulás és fejlődés itt is megmaradt. Hiszen jó trénerből is lehet jobb, aztán még jobb, aztán még annál is jobb és így tovább… 🙂

A cél pedig pontosan ez, a fejlődés, hiszen az embereknek is így fogok tudni egyre jobban segíteni ugyanebben.

Most illene itt, a karrierváltó sorozat utolsó részének tűnő cikkben valami hatalmas költői magvas gondolattal előállni, de őszintén szólva, hirtelen nem tudok. Talán azért, mert nem a vég-nek tekintem ezt az egészet, hanem még most is csak a kezdetnek. Egy új kezdetnek.

Ami biztos, hogy minden viszontagság, ami ért ebben az egész karrierváltós folyamatban, megérte. Mindegyikből tanultam, változtam, felkészültebb lettem. Mind hozzásegített ahhoz, hogy az legyek, aki most kiáll 20-30 ember elé 2 napra, fenntartja az érdeklődésüket és segíti a tanulásukat. De ahogy fentebb írtam, mindig van “room for improvement”, vagyis lehetőség a fejlődésre.

Ennek szellemében haladok tovább. Az időközben történő további érdekes dolgokról pedig majd beszámolok nektek továbbra is 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s