Egy karrierváltó naplója – 4. rész

Az előző három cikk-részben (első, második, harmadik) eddig elmeséltem, hogy honnan jöttem, hogyan léptem ki a biztos multi-világból, hogyan éltem meg a karrierszünetem első néhány pihenős hónapját.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy egy szép pihenős nyár és még plusz jó néhány hét után az új munka csak nem akart összejönni. A pénzem elkezdett fogni, és eluralkodott rajtam a pánik.

Amikor nekikezdtem ennek a cikksorozatnak, azt hittem, hogy az lesz a legnehezebb. Mármint maga az elkezdés. De most, hogy az egyik legmélyebb lelki helyzetem leírásával kell folytatnom, nagyon küzdök. Iszonyatosan nehéz felidéznem azt az időszakot újra. Nem hiába telt el ilyen hosszú idő az előző bejegyzés óta. Azóta tologatom a napot, amikor nekikezdek ennek.

melanie-wasser-j8a-TEakg78-unsplashEz a pánik, ami akkor eluralkodott rajtam, teljesen megbénított. Még visszagondolni is rossz. Csak pörögtem a saját tehetetlenségemben. Amit akkor nem vettem észre, de most már tudok, hogy ezt saját magamnak kreáltam. Ezermillió lehetőségem lett volna, hogy tegyek valamit magamért, mégsem tettem semmit. Teljes lefagyás.

A pénzem vészesen fogyott és odáig jutottam, hogy már elgondolkodtam azon, hogy ha nem jön össze a meló, amit szeretnék, akkor mit tudok pénzzé tenni. De mivel a viszonylag régi autómon és a lakásomon mégsem akartam volna túladni, hogy feléljem amit értük kapok, valami mást kellett kitalálnom.

A mélyrepülés legalján beszélgettem egy kedves barátnőmmel telefonon, éppen kiadva minden vackot, ami a lelkemet nyomta. Hogy éhen fogok halni, elmehetek krumplit sütni gyorsétterembe és majd még akkor is éhen halok, stb, stb. Mivel én akkor teljes mértékben képtelen voltam logikusan gondolkodni, ő megtette helyettem. Végig sorolta, hogy honnan szerezhetnék még esetleg pénzt, nincs-e valami, amit elfelejtettem. Hát dehogynem volt! Egy sok éve gyűjtögetett magánnyugdíjpénztár, ami ugyan nem volt nagy összeg, de a lelkemnek pont ez kellett akkor. Azóta is úgy beszélünk erről, mint a pénzről, amit talált nekem 🙂 (köszi, Kriszta! 😀 )

Ez adott valamennyi könnyebbséget, de nem hosszú távon. Akkoriban részt vettem egy egész napos előadássorozaton, ahol Dr. Almási Kitti szavai a lelkembe hatoltak.

Volt egy mondata az egy órás előadásában, amit éreztem, hogy nekem mond. Hülyeségnek hangozhat, de tényleg ezt éreztem. Azt már nem is tudom, hogy mi volt ez a mondat, már a témakört sem, csak a hatásra emlékszem. Teljesen kitisztította az agyamat és rájöttem, hogy tennem kell valamit magamért – most már tényleg.

jon-tyson-8MMtYM_3xMY-unsplashMár hetekkel azelőtt láttam, hogy keresnek spanyol nyelvtanárt. Most pedig leesett, hogy miért is ne próbálnám meg. Végülis a spanyol nyelvet imádom, nyelvet pedig tanítottam az előtt is. Gyorsan írtam is egy barátnőmnek, aki ott tanított, hogy kinek küldhetem el az önéletrajzomat. Innentől kedve minden brutálmód begyorsult. Ez egy vasárnap este volt, tisztán emlékszem. Kedden már beszélgetésen voltam az illetékessel, rá egy hétre pedig már az első csoportomat tanítottam.

Ami még a külön érdekesség volt a dologban, hogy az interjú beszélgetésen kiderült, hogy most két céghez keresnek hirtelen spanyoltanárt – mégpedig az én két volt munkahelyemre. Hát azért ezen jót nevettem 😀 Ez érdekes lesz, nem mondom! Az egyik helyről több éve jöttem el, a másikról jó néhány hónapja és most megjelenek mindkét cégnél újra – csak egy teljesen új minőségemben.

Ahogy azt gondoltam is, folyamatosan kaptam meg az ismerősöktől mindkét irodában a “Visszajöttél?” kérdést. Mondtam nekik, hogy igen, vissza, csak éppen spanyolt tanítani. Nagyon élveztem amúgy ezt a helyzetet. Örültem hogy visszatérhetek ezekre a helyekre, mégis kvázi a magam ura lehetek, magam oszthatom be az óráimat és közben valami teljesen más munkát végezhetek, mint eddig.

Jó-jó, ez nem éppen coaching vagy tréning volt, mégis már valami szabadabb, valami nagy változás.

kaitlin-dowis-VjM2t7VH9Uo-unsplashÉn dönthettem el, hogy mikor dolgozok, mikor nem és közben azért jócskán lehetett használni a tréneri és coach tapasztalatomat is a spanyol órákon. Volt, hogy kifejezetten kellett is, amikor egyik-másik diákom nem éppen a legjobb hangulatban érkezett az órára. Ilyenkor, ha a tanuló nyelvtudása engedte, akkor spanyolul ment egy coaching beszélgetés.

Azért ez valahol mégiscsak jó tanulás volt saját magamnak is 🙂 Azonban viszonylag hamar rájöttem arra, hogy ezeken a fentieken kívül a spanyoltanítás azért ha eggyel közelebb is visz a célomhoz, kettővel már nem. Ami tartotta még bennem a lelket, az a diákjaim lelkesedése, kedvessége, közvetlensége volt. Szerettem velük tanulni, én is adtam nekik tudást és ők is adtak nekem.

Telt-múlt az idő, én Dóri voltam, a spanyol tanár, de tudtam, hogy ez nem sokáig lesz már így. Közben azért nem adtam fel az eredeti tervet. Próbálkoztam álláshirdetésekre jelentkezni, volt ahol vissza sem írtak, ahogy az lenni szokott, volt ahol úgy jártam, mint korábban azt már meséltem a harmadik részben.

 

tim-marshall-EZSlp_sVXzM-unsplashNem volt ez azért egyszerű időszak. A korábbi pénz pánikból csak annyira kerültem ki, mint amikor a hullámzó tengerből éppen kiér a fejed, de azért néha pofán csap a sós víz, ami még a szemedet is csípi.

Hát nekem csípte rendesen. Nagyon nehéz volt azt megélnem, hogy a korábbi multis fizetés után – amiből nagyon nagyon kényelmesen megengedhettem magamnak utazást, shoppingolást, itt-ott ebédelgetést, szórakozást, taxizást – mostanra mindenből le kellett adnom.

Nem volt utazás, nem volt vásárolgatás, bulizásra költött pénz konvergált a nullához (hiszen pénzügyi krízisben ilyenre nem futja). Nemcsak hogy a taxizást teljes mértékben kiiktattam az életemből és átálltam éjszakaira ha néha esetleg elmentem szórakozni, de a saját kocsimat is letettem. Nem volt pénzem arra sem, hogy tankoljam. Szépen BKV bérletet vettem. Ezen kívül soha nem ettem kint, ami már csak azért is necces volt, mert a spanyol órák miatt egész nap rohangáltam egyik helyszínről a másikra. Ilyenkor pedig vinni magammal a kajámat sajnos nem volt opció. De hát ott volt nekem az örök bajtárs, a fehérjeszelet, akivel ezen időszak alatt megállapodtunk, hogy ebédpartnerek leszünk.

Emlékeztek arra a fecnire, amit főiskola után írtam, hogy azt szeretném 5 év elteltével elérni, hogy ne kelljen megnézni hogy mennyibe kerülnek a dolgok a boltban? Az azt követő 13 évben ezt sikerült is elérnem. Bele is kényelmesedtem. Aztán jött a “cold turkey”, amikor mindezt kirántottam a saját talpam alól. És pont ugyanott tartottam, mint annyi évvel ezelőtt. Ezt megélni hihetetlenül nehéz volt lelkileg.

Még most is elszorul a gyomrom, ahogy erre visszagondolok.

becca-mchaffie-Fzde_6ITjkw-unsplashViszont rájöttem arra, hogy azt a sok pénzt, amit kerestem, végülis azért költöttem annyira számolatlanul, hogy kompenzáljam a stresszt, amit a számomra nem kielégítő munkaterület okozott a lelkemben. Pótoltam az űrt, mert “megérdemeltem”. Mert kellett valami. Meg mert megtehettem.

Most már látom, hogy sok minden, amit felhalmoztam akkoriban, teljességgel felesleges volt. Értem ez alatt a tárgyakat, ruhákat, stb. Amit soha nem csinálnék vissza, azok az utazások. Az által mindig csak több és nyitottabb lettem. De a negyvenharmadik felső és ötödik napszemüveg azért mégiscsak túlzás volt, most már úgy érzem.

Amire mindig figyeltem ebben a tanítós időszakban is, hogy a tanítványaim ezekből a lelki gyötrődéseimből ne érzékeljenek semmit. Hiszen ők tanulni akartak, nekem pedig pont ez volt a feladatom. Minden más, az ez után következett a sorban.

Tehát, ebben a felemás helyzetben, spanyolt tanítva teltek a hetek, hónapok.

Aztán egyszer csak jött A LEHETŐSÉG és hivatalosan is tréner lettem.

Innen fogom legközelebb folytatni nektek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s