Egy karrierváltó naplója – 3. rész

Legutóbb ott hagytam abba a sztorizást, hogy a munkában eltöltött 13 év után rájöttem, hogy más irányba szeretném terelni a karrieremet. Amire első körben szükségem volt, az egy coaching tanfolyam. Viszont fogalmam sem volt arról, hogy milyen sulik vannak, milyen képzésekkel.

Ám ha nagy a szükség, közel a segítség alapon pont akkor kaptam egy alkalom coachingra lehetőséget az akkori cégemnél az egyik kedves coach kolléganővel, akinek tréningjén már korábban részt vettem. Gondoltam, ki más tudna nekem ebben jobban segíteni, mint ő! Elbeszélgettünk a terveimről, ajánlott több oktatást is. Mind a mai napig ezt a beszélgetést is az egész folyamat egy nagyon fontos sarokkövének tartom. Drága kolléganőm, Zita volt az, aki elsőként fogta meg a kezemet ezen az úton és bátorított arra, hogy merjek elindulni – amiért nagyon hálás vagyok neki! 🙂

dan-meyers-hluOJZjLVXc-unsplash.jpgFontos dolog az – egy ekkora váltásnál – hogy megtaláljátok azokat az embereket, akik érdemben tudnak benneteket támogatni. Jó tanáccsal, segítséggel, ötletekkel, bátorítással. Az én utamon sok ilyen ember volt körülöttem, ami egy nagyon fontos védőhálót jelentett nekem. Ha karrierváltáson gondolkodtok, nektek is azt ajánlom, hogy legyetek nyitottak a környezetetekre és az onnan érkező segítségekre!

Kiválasztottam tehát a coaching sulit, nagy lelkesedésemben be is fizettem a tanfolyam díját. Annyira korán, hogy konkrétan nemhogy early bird voltam, hanem mint utóbb kiderült, az earliest bird – az első jelentkező 😀 Ez történt valamikor ősz végén, a tanfolyam pedig januárban kezdődött.

Én pedig úgy döntöttem, hogy ezzel tulajdonképpen én megtettem amit megkövetelt a haza. (Azért ma, így 2019. december 6-án, Mikulás érkezésének gyönyörűséges napján azt gondolom, elég nagy marhaság volt ezt hinni… De mindegy, végülis saját hibájából tanul legjobban az ember, ugyebár 😀 ).

Cél kitűzve – tréner és coach leszek, fő foglalkozásként. Pipa. Hozzá vezető út elkezdve – elvégzek egy coaching tanfolyamot. Pipa. Akkor itt az ideje felmondani. A mire is?

A nagy semmire.

De nem érdekelt. Annyira akartam ezt a váltást, ezt az új életet, új utat, hogy jól elnyomtam az amúgy kiemelkedően magas biztonságigényemet és az év végén/új év elején jól jeleztem a munkahelyemen, hogy akkor én olyan 4 hónap múlva elköszönnék a jelenlegi pozíciómtól.

Persze azért annyit megterveztem, hogy gyűjtöttem pénzt, amiből majd jó néhány hónapig valahogy elleszek, hiszen első körben azért mégiscsak akartam pihenni egy kicsit, ha már így alakult. Ezen kívül pedig úgy gondoltam, hogy a nyári szünet után majd úgyis jön a lehetőség.

Eljött a nyári szünet, amolyan iskolás stílusban, a soksok munkaév után először. Az első önkéntes munkanélküliségi napom pont május 1-je volt. Azért a munka ünnepén megünnepelni azt, hogy nekem mostantól nincs állásom, vicces volt 😀

toa-heftiba-09SxeOdtlPE-unsplashElső néhány hétben tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy mi a helyzet. Olyan volt, mintha csak egy nagyon hosszú szabadságon lettem volna. Persze azért elkezdtem pánikszerűen beosztani minden pillanatomat, nehogy véletlenül is céltalannak, feleslegesnek érezzem magamat 🙂 Idő kellett ahhoz, hogy az agyam és a lelkem utolérje a valóságot: nekem most már nem kell bemennem sehova sem dolgozni, azt csinálok, amit akarok.

Valamire azért szükségem volt, ami miatt felkelek minden reggel, amihez igazítom a napjaimat. Úgy döntöttem, hogy ez az edzés lesz. Szépen, jó gyerek módjára minden délelőtt elmentem az edzőterembe és innentől kezdődött a napom.

Az elmúlt évek folyamatos munkahelyi pörgése után nehéz volt leállni. Bele is tellett jó pár hétbe. Már majdnem nyár közepe volt. Akkor tudatosult bennem, hogy mennyire jól esik ez a szabadság. Hogy azt csinálok amit én akarok, akkor, amikor én akarom és azokkal akikkel én akarom. Volt, hogy csak üldögéltem órákig a Duna parton, vagy felnőtt színezőt színeztem 4 órán keresztül. Mert megtehettem, mert élveztem, mert jól esett. És mert szükségem is volt rá. Kiengedni a szervezetemből mindent, és átállni egy teljesen más felfogásra. Tanfolyamokra jártam, önfejlesztettem folyamatosan, csak azzal foglalkoztam, hogy fejlődjek ebben az időszakban is – testileg, lelkileg, szellemileg.

Arra a nyaramra most is úgy emlékszem, mint életem nyarára. Nem volt gondom semmire, nem stresszeltem semmin, nem gondolkodtam semmin. Pihentem, töltődtem.

vladislav-babienko-KTpSVEcU0XU-unsplashAztán jött az ősz. Ekkorra lőttem be körülbelül, hogy most már el kellene kezdenem dolgozni valahol, mint tréner és coach. Elkezdtem jelentkezni állásokra, de az istennek sem jött össze semmi, sehol, sehogy. Egyéni ügyfelek szintén messzire elkerültek akkoriban. Ha valamilyen céghez jelentkeztem, akkor a legnagyobb probléma mindenhol az volt, hogy egyik oldalon túl tapasztalt voltam (a régi munkám miatt), másik oldalon viszont nem volt elengendő tapasztalatom (a tréner/coach vonalon).

Hát mondom ez szuper. Hogy váltson így karriert az ember lánya?? Teljesen meglepett az, hogy több cég is, akiknél jártam interjún, totálisan nem tudtak mit kezdeni a karrierváltókkal. Mert nem csak én voltam egyedül. Volt egy csoportos interjú, amin közel 20-an ültünk ott, mindenki karrierváltó volt. A cég képviselői pedig csak pislogtak, hogy hát ők erre nem voltak felkészülve, sem szervezetileg, sem struktúrailag, sem sehogysem.

Akkor esett le nekem, hogy ebben az országban ez még csak egy most kezdődő folyamat. Hogy 10-15 év munkatapasztalattal az emberek fogják magukat és újrakezdik, a nulláról. És akkor a 35-40 éves ember hirtelen a 20-25 évesekkel találja magát egy interjún, jelentkezve ugyanarra a pozícióra.

steve-halama-NPKk_3ZK2DY-unsplash.jpgÉs mit gondoltok, kiket választanak a cégek? Hát nem a tapasztalt embereket. Mert bennük nagy a rizikó. Vagyis legalábbis azt gondolom, hogy ez lehet a háttérben. Aki 20-25 éves, kvázi pályakezdő, még jobban formálható. Én meg ha már ennyi évig vezető voltam, minek akarok egy junior tréner pozícióba menni? Nem értik. Egyszerűen nem hiszik el, hogy tényleg ezt akarom és bevállalom az alacsonyabb szintű pozíciót, az alacsonyabb fizetést, hogy kb. olyan emberek keze alá dolgozzak, akiknek korábban mondjuk én lehettem volna egy másik területen a főnöke.

De én tudtam, hogy ezeket meg kell lépni ahhoz, hogy az legyen, amint szeretnék. Tudtam, hogy újra kell kezdenem és onnan tanulva jutni fentebb.

Erre viszont a cégek szemlátomást nem voltak felkészülve. Ez nekem hatalmas tanulság volt. Hihetek én bármit, ha a munkaerőpiac nem nyitott ezekre a megoldásokra.

Pedig őszintén úgy érzem, hogy a jövő a karrierváltóké.

Elmúlt már az az idő, amikor valaki 40 évig dolgozik ugyanazon a munkahelyen, ugyanabban a munkakörben és onnan megy nyugdíjba. Felgyorsult a világ, állandó változásban van minden. Emberek 10-15 évig tolják a szekeret egy adott munkaterületen és addigra már nagy valószínűséggel szépen ki is égnek, ahogy azt kell. Aztán váltnak. Valami olyanra, amit korábban nem csináltak.

Vagyis, váltanának, ha a cégek erre nyitottak lennének.

Személyes tapasztalatom szerint azonban a munkahelyek még nincsenek erre felkészülve. Lehet, hogy érdemes lenne pedig ezen elgondolkodniuk – csak úgy mondom, bele az éterbe 🙂

De visszatérve a sztorivonalamhoz, ott álltam tehát, hogy tudom mit szeretnék, de lehetőség, ez egy darab nem jött össze. Vártam és próbálkoztam tovább.

Bíztam abban, hogy ennek be kell jönnie, be kell indulnia. Nem lehet másképpen!! Ragaszkodtam hozzá, görcsösen.

Aztán elkezdett egyre közelebb kerülni az a nap, amikor a félretett pénzem végére érek és nincs tovább.

Na ekkor kezdődött a pánik. A pánik pedig nem éppen a jó döntéshozatalt támogatja. Pláne, ha az egy bénító pánik és nem a cselekvésre serkentő impulzus-féle.

Erről az időszakomról fogok majd a következő részben írni nektek 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s