Egy karrierváltó naplója – 2. rész

Ekkor:

Ahogy ígértem, megosztom veletek a karrierváltásom történetét, remélve, hogy a javatokra válik. Többen is kérdeztétek az első rész után izgatottan, hogy mikor jön már a második, így nem csigázom tovább a kedélyeket. Íme 🙂

Az egész sztorihoz mindenképpen hozzátartozik az is, hogy honnan indultam. Erről egy nagyon plasztikus történet jut eszembe.

kyle-glenn-kvIAk3J_A1c-unsplashMég főiskola ideje alatt történt, hogy néhányan lányok összeültünk, és leírtuk kis papírfecnikre, hogy mit szeretnénk elérni 5 év múlva. Ma már ezt (ön)coachingnak és célkitűzésnek hívják, akkor mi ezt még nem tudtuk, csak megcsináltuk. Mindenki szépen felirkálta amit gondolt, a papírkákat pedig gondosan elraktam, hogy majd akkor 5 év múlva tali és jól elolvassuk. Aztán ahogy azt kell, szépen el is felejtettük.

Mígnem néhány hónapja a kezembe akadtak és elolvastam a sajátomat. Az volt rajta: “5 év múlva szeretnék annyit keresni, hogy ha bemegyek egy boltba, ne kelljen mindig megnéznem, hogy mi mennyibe kerül”. Ez szépen leírja, hogy honnan jöttem. Nem volt könnyű. Amikor elkezdtem dolgozni, arra törekedtem, hogy meg tudjak állni a saját lábamon és haladjak előre.

Már az első munkahelyem is multicég, Shared Service Center (SSC) volt és az utána következő 13 évben végig ilyen helyeken dolgoztam, összesen 3 cégnél. Nem rohangáltam egyikből a másikba. Viszont ami fontos volt, hogy lassan, de biztosan egyre előrébb kerüljek. Sokat dolgoztam, igyekeztem megmutatni, hogy érdemes vagyok az előre lépésre, a nagyobb felelősségre, a folyamatos haladásra, fejlődésre.

tiomothy-swope-zwe--GYIZtc-unsplashEz volt hogy könnyebben ment, volt hogy nehezebben. Mindenesetre a cégeknél töltött 13 évből végül az utolsó 8-ban csapatokat vezettem, amit nagyon szerettem. E mellett alapvetően is nagyon magaménak éreztem ezeket az SSC-ket. Angolszász cégkultúra, multikulti környezet, sokszor lehetett utazni, világot látni, külföldön dolgozni. El sem tudtam volna képzelni, hogy egy tipikus magyar kisvállalatba üljek be heti 5 napot, annyira a magaménak éreztem ezt a világot. Szép irodák, jó fej kollégák, céges rendezvények, nyitott társaság, sok lehetőség. Egy dolog volt számomra a biztos ezeken a munkahelyeken, a folyamatos változás 🙂 Mindig jött egy-egy új projekt, átszervezés, kiszervezés. Mindig volt min gondolkodni, volt mibe belevetni magamat, volt miben kreatívan dolgozni, volt valami új, amit ki lehetett alakítani.

Amiért ezt ilyen részletesen elmesélem, az az, hogy szeretném ha tudnátok, hogy a karrierváltásom nem azon alapult, hogy nem szerettem a volt munkahelyeimet. Szerettem mindegyiket, kötődtem hozzájuk, második otthonomnak tartottam őket. Nagyon sok tudásra, tapasztalatra tettem szert és nagyon sok barátom van mindegyik helyről mind a mai napig.

Aztán történt valami.

Nagy álmom volt még a kezdetek kezdetén, hogy elérjek manager szintre. Ez szépen meg is történt, friss managerként még a saját csapatomat is kialakíthattam magamnak, process-estől, pozícióstól, mindenestől.

absolutvision-uCMKx2H1Y38-unsplashÁm amikor ez már megvolt és egy jó ideje már működött a dolog, akkor jött a kérdés a fejembe, hogy: “És most?”. Amit akartam, elértem. Ilyen fura dolog ez a célkitűzésesdi. Gürizik az ember, hogy elérje, amit szeretne, mígnem egy szép napon eléri. És akkor kellene ugyebár egy következő cél, esetleg a szervezeten belül másik területen ugyanolyan szintű pozi, vagy mondjuk egy fentebbi. De rájöttem, hogy nekem nem ez az utam.

Egy szép nyári napon az akkori főnöknőmmel lementünk egy délutáni szokásos szünetre, amikor felvetettem neki, hogy nem találom a helyem. Ebből a rövid szünetből végül egy 3 órás coaching session lett. Mind a mai napig nagyon hálás vagyok neki, hogy segített ebben a helyzetben gondolkodni 🙂

Latolgattam a career break-et, de rájöttem, hogy az alapvető problémát nem oldaná meg ez esetben. Nem volt hát más hátra, mint előre. Mivel tudtam, hogy ez már nem az én utam, meg kellett fogalmaznom magamban, hogy akkor mégis micsoda.

jungwoo-hong-cYUMaCqMYvI-unsplashMindig is tartottam tréningeket az állandó munkáim mellett, hol belső trénerként, hol konkrétan az éves szabadságnapjaim rovására másodállásban. Ez volt az, ami az energiát adta nekem, ez volt az, amit mindig is éreztem, hogy egy napon csinálni akarok. E mellett az elmúlt évek people management tapasztalata abban is megerősített, hogy szeretnék az emberek egyéni fejlesztésével is mélyebben foglalkozni.

Így született meg tehát a döntés, hogy akkor keresek egy coaching sulit, elvégzek egy tanfolyamot és belecsapok a lecsóba.

Gondoltam, hogy ha már ilyen szipi-szuperül kitaláltam az új utamat, akkor majd minden menni fog, mint a karikacsapás. Hátööö…. Közel sem volt így 🙂

Ebből az időszakból nagyon fontos tanulság volt nekem, és ilyenformán tanács nektek, akik hasonló váltáson gondolkodtok:

Ha érzitek, hogy nem vagytok a helyeteken, akkor mozgassátok át a fókuszotokat abba az irányba, ahol a lelkesedésetek van.

Ami a valódi hivatásod, az egybeesik a szenvedélyeddel is. Ebből érdemes kiindulni, máskülönben mit sem ér az egész.

Ha pedig megvan ez a terület, akkor el lehet kezdeni tervezni és kitalálni, hogy hogyan tovább.

nikita-kachanovsky-bLY5JqP_Ldw-unsplash

A következő részben elmesélem nektek, hogy nálam hogyan zajlott ez a tervezési folyamat és mai fejemmel mit csinálnék már másképpen. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s