Amikor hazai pályán tartok tréninget

Ekkor:

Hosszú idő telt el azóta, hogy legutóbb itthon tartottam bármilyen tréninget is. Ez elmúlt időszak messzi tájaira való utazás után múlt héten újra Budapesten tevékenykedtem a tréner kalapomban 🙂

Bp tréning okt 9-10 - 1A két nap itt is angolul ment, ahogy az a multicégeknél lenni szokott, mivel a résztvevők egy része itt élő de magyarul nem beszélő kolléga volt. Már egy ideje benne volt a naptáramban ez az alkalom és és sok más kontinensen megtartott tréning után nagyon vártam, hogy újra hazai terepen is dolgozhassak.

Amire nem számítottam, az az, hogy az utóbbi idő tréningjeihez képest most voltam a leginkább izgatott a kezdés előtt. Ez kifejezetten meglepett. Miért nem mondjuk Burmában éreztem ezt? Vagy Szingapúrban? Vagy Kenyában? Nem is értettem magamat 🙂

 

A válasz talán az lehet, hogy itthon valahogy van egy elvárásom saját magam felé. Hiszen itt élek, ilyen vagyok, ez vagyok én és ez a “márkám”. Külföldön valamivel fesztelenebb tud lenni bárki, hiszen ott nem ismer senkit, ha nem úgy viselkedik 100%-ban, ahogy ott szokás akkor azt meg lehet magyarázni a kulturális különbségekkel (jobb esetben ugye, hahaha).

Gondoljunk csak bele a sok-sok budapesti turista esetébe. Eljönnek ide vakációzni és esetenként teljesen ki tudnak magukból fordulni, ahhoz képest ahogyan otthon viselkednek, a saját országukban. És nem feltétlenül a jó értelemben. Vagy gondoljunk abba bele, amikor mi megyünk el nyaralni másik országba. Mennyi mindent el tudunk engedni ott, amit itthon nem.

No, valahol itt lehet az én izgatottság-érzésemnek is a gyökere. Itthon, a szokott helyen, az ismert kultúrában. Ezt a témát majd biztosan elviszem a saját coachomhoz egy átgondolásra 🙂

Bp tréning okt 9-10 3 croppedA tréning mindkét napját nagyon élveztem, a résztvevők hihetetlenül érdeklődőek voltak, rengeteget hozzátettek a témakörökhöz a saját tapasztalataikból is. Fantasztikus érzés volt, hogy itt szabadon osztotta meg a véleményét mindenki, bárki és akárki; nem kellett ehhez semmilyen különösebb tréneri trükköt bevetnem, hogy végig interaktív legyen a folyamat.

Azon gondolkodtam még, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy az elmúlt időszakban ennyi mindent megtapasztalhattam a tréneri kalapomban. Messzi országok, más kontinensek, teljesen más kultúrák, más szokásrendszerben felnőtt emberek, más életkörülmények, más szűrő a világra. Ebben a munkában alapvető fontosságú, hogy a tréner megtalálja a hangot, az összhangot és a közös hullámhosszt a résztvevőkkel. Ami könnyűnek hangozhat, ám egy olyan helyen, aminek még csak a közelében sem jártam soha, nem megy ez annyira feltétlenül játszi könnyedséggel.

Sok-sok odafigyelést, megfigyelést, ráhangolódást, ráérzést kíván meg. Máskülönben ez nem működne.

Aztán jön egy magyarországi lehetőség és mégis ez előtt izgulok a legjobban. Azért vicces  dolog az emberi elme, lélek, érzelemvilág 🙂

Azt gondolom, hogy ez a fajta munka maga a folyamatos tanulás. Nincs kétszer ugyanaz a hangulat, ugyanaz a dinamika, ugyanazok a kérdések, kommentek. Folyamatosan ébernek kell lenni, odafigyelni mindenkire a több mint 20 résztvevőből és értéket adni nekik. Ami az egyik helyen működik mint tréneri eszköz, az máshol semennyire. Minden változik. Országról országra, alkalomról alkalomra.

Tanulok hát én is állandóan, a folyamatos fejlődés az utam és a célom is. Szerintem, így érdemes 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s