Egy hét Burma – második felvonás

Ott folytatom hát a sztorit, ahol legutóbb abbahagytam. Utolsó sokcsillagos-szállodás napomon kényelmesen keltem, hiszen délig még maradhattam a szobában.

69540184_2363425280599372_1615831718265094144_nNem is kellett nekem több, akkor még az ottani edzőterembe elmentem egyet futni, kezdődjön jól a szabadság 🙂 Mondjuk a futópad mérföldekben mutatta a sebességet, úgyhogy jól meglepődtem amikor 5-ösön akartam elkezdeni sétálni és megugrott alattam az eszköz, de ezzel a hatalmas kihívással is megküzdöttem. 😀

 

Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, összeszedtem a cókmókomat, kicsekkoltam és elindultam a 650 méterre, 5 percre lévő szállásomra. Gyalog. Mert hát miért ne, most ilyen távra tényleg hívjak taxit? Budapesten ezért megölnének a sofőrök. Furcsán néztek rám a hotelben, ahogy kigurultam a 20 kilós bőröndömmel, hátizsákommal és kérdésükre mondtam, hogy köszi, nem kérek taxit.

Előző este a kollégámnak mondtam hogy majd így megyek át a szállásomra, amire a reakciója csak annyi volt: “Dóri, ez nem Budapest”. Mondjuk ő szingapúri létére tényleg össze tudta hasonlítani, mert járt már nálunk. No de én kalandvágyó vagyok, majd én azt tudom. Elindultam tehát gyalog. Kb. 3 perc után rájöttem, hogy járda az ugyan van, de közel sem bőrönd-kompatibilis. Értsd: több a lyuk a járda darabok között, mint a sima felület, amit egy kerekes bőrönd annyira nem szeret. No nem baj, akkor is megoldom!

Aztán eljutottam egy kereszteződéshez, ahol jobbra kellett volna fordulnom Google Térkép barátunk szerint. Ehhez mindössze egy dolog hiányzott, a jobbra utca. Na ekkor feladtam… Ott volt egy biztonsági őr, mondtam, hogy hova szeretnék menni, javasolta a taxis megoldást, beleegyeztem, leintett egyet és körülbelül 300 Forintért mégiscsak eltaxiztam a szállásra.

Ennyit a kalandvágyról 😀

És akkor a szállás. Itt már annyira nem beszéltek jól angolul, mint az előzőben, tulajdonképpen kb. egyáltalán nem, de azért a szobámat megkaptam. Sacc per kb úgy nézett ki egyébként, mint a képen, amit előtte láttam róla. Ellenben valami olyan energetikája volt, amit a sokcsillag után egy porcikám sem kívánt. No de ez van, így lesz autentikus ez a turistáskodás.

Ami fura volt: 2 zuhany a fürdőben, talán abból a célból, hogy egyikből jött meleg víz is a másikból csak hideg, de ebben még mindig nem vagyok biztos. Illetve a fürdő olyan volt, hogy nem volt külön zuhanykabin, hanem az egész egy nagy zuhany volt, wc-stől, mosdókagylóstól. Hát jó, így az izgalmas. A lefolyó pedig a fal és a padló találkozásánál egy cső melletti lyuk volt. Hogy ott hova vezetődött el a víz, azt megtippelni sem tudom. A yangoni építészet rejtélye marad 🙂

 

Első utam innen a Scott Market-re vezetett, ami az egyik leghíresebb helyi piac. A mindent is lehet ott kapni, de főként a burmában bányászott jáde köveket, rubint, zafírt és ezekből készült ékszereket; a tradícionális longy-nak nevezett ruhákhoz mindenféle gyönyörű textilt (amiket helyben meg is varrtak); Buddha szobrokat minden mennyiségben és minden egyéb érdekes és furcsa dolgot. Kinézetre és hangulatra leginkább a megboldogult Józsefvárosi Piac jutott róla eszembe, de ez azért annál sokkal kulturáltabb volt, persze. Viszont a kis szűk sorok, zsúfolt üzletek, hangzavar, enyhe káosz, ezek azért hozták azt a piac feelinget.

Ezek után belevetettem magam a belvárosba, ha már itt vagyok, akkor látni kell. Célba vettem a városházát, ami egy szép koloniális épület, még a brit megszállás idejéről. Na az odavezető út az érdekes volt. Akkor láttam meg az igazi Yangont.

Szűk utcák, amiken mindent és bármit meg lehetett vásárolni az utcai árusoktól, málladozó, fekete épületek, hihetetlen szegénység, borzasztó állapotokban lévő lakóházak. Nekem, európaiként, ez hozta meg a kultúrsokkot. Ez volt a belváros, ez ott a módja annak, ahogyan élnek az emberek. Tulajdonképpen ezt le sem lehet írni szavakkal, még a képek sem hozzák vissza azt az érzést, amit ott átéltem, amennyire elszörnyülködtem.

Nagyon elgondolkodtatott az, hogy mit láttam a hét elején a Shwedagon pagodában és azzal szemben mi a valóság, ahogyan a helyiek élik a hétköznapjaikat. Hatalmas a kontraszt. Óriási. A pompa és a nyomor.

69849321_752203011880910_6097967375422849024_n

 

Egy darabig bírtam ezt a sétát, megkukkantottam azt a bizonyos városházát is, csak addigra már teljesen a kultúrsokk hatása alatt voltam.

Fogtam egy taxit, és mivel már közeledett a naplemente, elfuvaroztattam magam a Shwedagonba, hogy lássam éjszakai kivilágításban is. Immáron egy teljesen más tapasztalással a hátam mögött.

Éppen bent ültem már a pagodában, hogy majd most jól átszellemülök, amikor az egyik ottani önjelölt idegenvezető odajött hozzám. Semmi kedvem nem volt az egészhez, inkább magamnak akartam élvezni a kivilágított szépséget, de a bácsi nagyon jó sales-es volt 🙂 Úgyhogy megegyeztünk, hogy 10.000 Kyat fejében (kb 7 USD) Khaing Nagypapa körbe vezet a területen, mesél a helyről, történetéről, mutat jó fotó helyeket. Nagypapa nagyon jól tudott angolul, mint kiderült angolt tanít egyébként, úgyhogy az élmény szuper volt. Jókat mesélt, jó fotókat készítettünk, így legalább én is rajta voltam néhányon, csináltunk közös szelfit is tükrökkel. Nagyon művészi lett 🙂

Mesélt arról is, hogy az évek során hogyan lett egyre nagyobb a fő sztupa, hogyan csiszolják le róla az arany borítást minden évben és aranyozzák be újra, hogy szép fényes legyen. (Hm, közben az emberek meg úgy élnek a nyomorban, ahogy láttam. Oké.) Megkerestük a születési napom szerinti Buddha szobromat és a hozzá tartozó állatkámat, ami történetesen az egér, megöntöztem vízzel őket a jó szerencséért. Úgy legyen 🙂 A lelkem nagyon rácsatlakozott Khaing Nagypapára, ahogy mesélt az életéről, hogyan él, mivel keresi a pénzt. Lehetett legalább 80 éves, de olyan fürge volt, hogy csak na, néha alig bírtam követni. De éreztem, hogy ő is onnan a – számomra – nyomorból jön be ide dolgozni a pompába. Mert gondolom nyugdíj az nincs, így hát dolgozni kell…

Közel 2 órát vezetgetett, a végén leültünk és elmajszoltuk a kakaós kekszet, amit kaptam tőle, cserébe én megkínáltam egy Magyarországról vitt müzliszelettel. Annak a keksznek amúgy pont olyan íze volt, mint gyerekkoromban a kakaós Tereferének, mondtam is neki nagy meglepetésemben, örömködve. Úgyhogy kaptam tőle még egy csomaggal pluszba 🙂 A végén pedig amikor kifizettem, az összes maradék 20 dolláromat odaadtam neki. Valahogy így éreztem helyesnek. Nekem az a 6000 Forint még mindig megérte egy ilyen idegenvezetésért, neki pedig pont háromszor annyit jelentett, mint amennyit kért. Valahogyan segíteni akartam neki, az ottaniaknak, mindenkinek.

Ha a Shwedagonban jártok, mindenképpen ajánlom Khaing Nagypapa szolgáltatásait 🙂 Ha találkoztok vele, kérlek adjátok át az üdvözletemet is neki, talán majd még emlékszik rám ennyi turista között 🙂

A második és utolsó turistás napomon úgy döntöttem, hogy nyugisabbra veszem a figurát, elég volt a zajból, kultúrsokkból, tömegből. Fogtam magam és körbesétáltam a Kandawgyi tavat, egy laza 10 km-t. Fák, parkok, víz, kilátás, csend és nyugalom. Gyönyörű hely volt. Útközben a parkban egy étteremben ebédeltem, nagyon kellett ez a nyugi a testemnek és a lelkemnek is.

Ez az egy hét olyan volt, mintha két teljesen különböző helyen jártam volna. Ami állandó volt, az az emberek kedvessége, közvetlensége, mosolygása, jóindulata.

Kicsit félelmetes nekem, hogy egy drága szálloda buborékjából mennyire másnak tűnik egy város, mintha az ember “kiszabadul” onnan a valóságba. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam a hétköznapokat is ott. Ezek után átértékeltem az itthoni viszonyokat, dolgokat, gondjaimat. Nincs itt semmi baj. A baj az nem itt kezdődik.

Ha pedig ezt esetleg bármikor elfelejteném, akkor csak előveszem akár ezt a bejegyzést, akár a sok többi képet, amit ide már nem is tettem fel és emlékezem, emlékeztetem magam.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s