Trénerként Szingapúrban – élménybeszámoló tőlem, nektek :)

Májusban a munkaéletem palettáját egy global tréneri pozícióval is sikerült bővítenem, ami nagyon érdekes kihívásnak, tanulásnak és tapasztalásnak ígérkezik. Járnom kell a világot, készségfejlesztő tréningeket tartanom a cég alkalmazottainak szerte a világon. Mindezt egy nagyon tapasztalt, befogadó és multikulturális trénercsapat tagjaként, akiktől rengeteget tanulhatok.

Első utam Szingapúrba vezetett. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy soha nem jártam még Ázsiában. Eddigi tapasztalataim a bármely ázsiai kultúrával, emberekkel kizárólag arra korlátozódott, akikkel itt Európában hozott össze a sors. Hatalmas izgalommal vágtam bele ebbe az útba, tudtam, hogy egy teljesen új világ fog megnyílni előttem és így is lett.

64827078_733654743704357_7791390181856116736_n

Azt gondolom, hogy Szingapúr Ázsián belül is egy kifejezetten különleges hely. Körülbelül 50 évvel ezelőtt még Malajziához tartozott, utána lett független ország. Abban az időben Szingapúrban még nem sok fejlettség, összességében nem sok minden volt. Viszont hogy az elmúlt 50 évben mit sikerült ebből kihozni, az lélegzetelállító és szinte hihetetlen. Jelenleg Szingapúr a kontinens egyik pénzügyi központja, a legnagyobb világcégek mind jelen vannak ott egy-egy irodával. Ezzel párhuzamosan rengeteg az ott élő európai, amerikai munkavállaló, az expatok. Ránézésre azt mondanám, hogy a lakosok fele expat. Ebben a csodavilágban mindenki beszél angolul (ez természetesen az angol gyarmati múltnak is betudható), minden ki van írva angolul is és a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy európaiként ott vagyok.

A közbiztonság, biztonságérzet hihetetlenül magas. Egyik érdekes sztori volt számomra, amikor egy ottani kolléganővel beszélgetve kérdeztem tőle, hogy volt-e már Európában. Erre mondta ő, hogy még nem, de Európa nem veszélyes hely? Hiszen ott vannak zsebesek. Azt hiszem ez nekünk, európaiaknak szépen árnyalja, hogy mennyire biztonságos kis szigetország Szingapúr.

A város egyébként hipermodern, felhőkarcolókkal teli, az utcák tiszták, az emberek segítőkészek, a tömegközlekedés fantasztikus. Mondjuk szükség is van a jó tömegközlekedésre, mivel ott nagyon nehéz autóhoz jutni. Konkrétan annyira drága, hogy árveréseken lehet beszerezni őket, feltéve, hogy szerencsés vagy és bejutsz árverésre. És így is 3-4-5-szörös áron juthatsz hozzá a négykerekűdhöz. Konkrétan luxuscikknek számít a kocsi, ennek megfelelően nincs is sok belőle, tehát dugót sem igazán látni soha. Nagyon környezettudatosak, zéró hulladék van, megújuló energiát használnak ahol csak tudnak, a vízfelhasználást is fenntartható módon űzik.

Néhány érdekesség még, hogy a boltokban nem tudsz rágógumit venni, az átlag éttermekben nincs kés csak kanál és villa (sok sikert a csirkecombhoz, haha) és csak nagyon ritkán találsz sajtot bárhol is. Viszont van nagyon sok hús helyettesítő étel, volt olyan, hogy nem is tudtam mit eszek. Megesküdtem volna rá, hogy hús volt, kinézetre, ízre, állagra. De nem az volt, mert az étlapon külön ki volt emelve, hogy vegetáriánus étel. Rengeteg friss hal, mindenféle tengerben élő dolog és persze az expatok miatt a legkülönbözőbb amerikai és európai ételek is könnyen elérhetőek.

Összességében egy hatalmas multikulturális olvasztótégely Szingapúr, ahol – ahogy én láttam – jól megfér egymás mellett az összes különböző országokból jövő ember, a buddhista templom mellett az indiai és a mellett a keresztény. A kulcsa ennek csakis az elfogadás és a tisztelet lehet, amivel kapcsolatban nekem nagyon jó személyes tapasztalataim voltak.

És hogy milyen egy ennyire messzi helyen tréninget tartani?

Kihívás és érdekes élmény, az biztos. Az emberek hétköznapjaiba ott – Európához képest – nincs annyira beépülve, hogy kifejezzék az érzéseiket, véleményeiket, visszajelzést adjanak egymásnak, vagy kérjenek. Nekem eddig az volt a természetes, hogy egy ilyen képzésen a résztvevők körülbelül a nulladik perctől aktívak voltak, megosztották tapasztalataikat, véleményüket az adott témával kapcsolatban. Szingapúrban ehhez több idő kellett. Az első nap végére már úgy éreztem, elkezdtek megnyílni, ami a trénertársam nagy erőfeszítését dícséri. Én a második napon vettem részt trénerként a programban, addigra már valamivel könnyebb dolgom volt, már maguktól is “beszálltak a buliba” egyszer-kétszer. Ha pedig név szerint kérdeztem őket, már nem volt egyáltalán ellenállás. Meséltek, beszéltek, aktívkodtak.

65315599_363806270990169_1540326914755919872_n (2)Amire nagyon figyelni kell véleményem szerint Ázsiában egy ilyen képzésen, az a vicceskedés. Eddigi tréningjeim során, amiket Európában tartottam, hozzászoktam már ahhoz, hogy melyik országban milyen mértékben és nagyjából mivel lehet viccelődni, mennyire lehet ezzel oldani a hangulatot. Ázsiában viszont teljesen más a kultúra. A tisztelet szintje nagyon magas, ezért borzasztóan figyelni kell arra, nehogy sértésnek vegyenek egy-egy viccet vagy megnyilvánulást. Azt hiszem, ehhez gyakorlás kell, hatalmas nagy odafigyelés és ráhangolódás.

Az legnagyobb elismerés az volt, amikor a második nap végén a résztvevők hozzám is odajöttek megköszönni a tréninget, annak ellenére, hogy csak egy kissebb részbe vonódtam be. Egy ilyen kultúrában, ahol nem szokás visszajelzést adni ők mégis odajöttek a trénertársamhoz és hozzám és megosztották velünk pozitív véleményüket és köszönetüket. Volt, aki utána e-mailben írt olyan hihetetlenül jó visszajelzést nekünk, hogy csak ámultunk és bámultunk.

65312159_455413975020730_8816122911430541312_n (2).jpg

Őszintén úgy érzem, hogy megtiszteltetés volt Szingapúrban megtartani ezt a tréninget. Fantasztikus élmény volt látni, hogy a világ ezen messzi pontján hogyan működnek a dolgok, mit várnak el egy trénertől, mik azok a dolgok amik az eddigi eszköztáramból nem működnek olyan ideálisan arrafelé. Illetve, hogy mik azok a dolgok, amik őket lázba hozzák és hogy mennyire hálásak tudnak lenni a segítségért, odafigyelésért és pozitív megerősítésekért.

Ezzel az új munkámmal egy nagyon intenzív fejlődési folyamat kezdődött meg nálam, izgatottan várom, hogy a további utazásaim során milyen élményekkel és tapasztalatokkal fogok gazdagodni amelyeket beépíthetek a munkámba és a magánéletembe egyaránt.

A következő megállóhely Afrika, ahol biztosan újabb dolgokat fedezhetek majd fel a világról, a kulturális különbségekről és önmagamról. Hozom majd ezt a személyes megélést is nektek írásos formában, amikor hazatértem onnan 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s